Nemrégiben ért véget az a nagyszerű kezdeményezés, mely mára ünneppé nőtte ki magát, és sok hazai városban fontos eseménynek számít. Most nem egy megszokott történelmi megemlékezésről van szó, mint ahogy az szokott lenni, hanem a Madarak és Fák napjáról. Újszerű kifejezéssel azt is mondhatnám, hogy egy újabb nagyszerű ünnepe a Földünknek. Kitűnő lehetőség ez a nap arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljön az ember a természethez, és tettekben is tegyen- többek között a fák és madarak védelméért.
Földünk szebbnél szebb állatoknak biztosít otthont, köztük a szárnyas barátainknak is, melyből sokak az emberi környezetben szeretnek élni, így figyelnünk, tisztelnünk és védenünk kell őket. Sokan meg se gondolják azt, hogy a fák csoportosult formái, amiket erdőknek nevezünk, döntő hányaduk roppant fontos szerepet hivatottak szolgálni nemcsak a mi életünkben, hanem az egész földi létformában! Bolygónk légkörében terjengő oxigénmennyisége szinte tőlük függ, így nagyrészt nekik köszönhető, hogy van ma is földi élet! Iszonyatos folyamatokért felelősek, így nem véletlen, hogy az esőerdőket a természettudósok a Föld „tüdejének” vagy „szívének” nevezik, amit joggal megérdemelnek!
A természet és változatos élővilága sérülékenyebb, mint azt mi gondolnánk! Határtalan védelmet érdemelnek a hazai varázslatos erdőink szintén, és a kedves szárnyas barátaink, akikkel szinte nap mint nap találkozunk. A „földi paradicsom” egyik „csúcsbizonyítéka” éppen az, hogy milyen változatos fajgazdagságú madárvilággal dicsekedhet Földünk! A világ összes nemzetének kötelessége minden védelmi intézkedést megtenni, ha a helyzet úgy hozza, hogy egy faj, ebben az esetben egy madárfaj a kihalás veszélye fenyeget! Összehangoltan megmenteni továbbra is ezeket a nagyszerű élőlényeket, csak így lehetséges!
Sok városban rendhagyó ünnepeket tartanak meg ennek tiszteletére, amint azt már említettem, de főleg a természetvédelmi szervezetek azok, akik különféle programokkal, vetélkedőkkel várják a fiatalokat. Hazánk legnagyobb természetvédelmi szervezeténél a Magyar Madártani Egyesületnél (MME) madárismeretre, madárgyűrűzésre van lehetőség e napon, de az őshonos fafajaink megismerésére is adott a lehetőség.
A kiváló földrajzi adottságok eredményeképpen Békés Város még (!) rendelkezik olyan élőhelyekkel, amelyek értékes madárvilágot rejtenek. Örvendetes az, hogy még sok idős fa megtalálható, így ugyancsak értékessé teszik Békést és környékét. Vannak madárfajok, amelyek sok hozzánk hasonló városban nem találhatóak meg, így már emiatt is joggal lehetünk büszkék városunk természeti világára! Természetesen ez azt is jelenti, hogy felelősségteljesen kell bánnunk a környezettel, és figyelnünk kell a természeti értékeink sérülékenységére!
Azonban a sok jó dolog mellett, sok rosszal is találkozhatunk városunkban, az utóbbi időkben. Ennek jelei ugyancsak feltűnően árulkodnak. Az emberi érdekek, és a haszonvágy háttérbe szorítja a természet érdekeit. Mindinkább felgyorsul az a folyamat, ami az emberi természetre nagyon jellemző: a természetet megfosztja az értékeitől. A nagy kérdés az, hogy de vajon meddig teheti ezt meg?! Erre még nagyon sokan nem is gondolnak, pedig ugyancsak kellene!
Ez az ünnepnek nevezett nap sok természetvédő számára egyben megemlékezés is. De miért? Egyszerű a válasz: az orvvadászat miatt! Azokra a több ezer apró kisénekes madarak áldozataira emlékeznek, akiket a külföldről jött vadászok törvénysértő módon kilőttek!
A Földre a legnagyobb veszélyt az emberi természet jelenti manapság. Érezhetjük ennek hatását városunkban is. Szörnyű, de az ember az egyik kezén meg tudja számolni azt, hogy mennyi erdőnk van. Sok olyan idős fa van, amit már csak fényképekről vagy felvételekről láthatunk! Többségük, mindig valamilyen ember általi okból kifolyólag kerül a kivágandóak listájára.
A békési gólyák
Ha madárról van szó, akkor egyhamar a legnagyobb madarunk jut eszünkbe, a fehér gólya. Gondoljunk csak bele abba, hogy mennyire hűségesek városunkhoz! Minden évben kilométerek ezreit hagyják maguk után a magasban, csakhogy visszatérjenek hozzánk a megszokott fészkükbe. Ezt teszik egy egész életen át! Az emberi közegek nélkül szinte már létezni sem lennének képesek, nagyon szeretnek velünk egy helyen élni. Óriási tisztelet jár nekik, hisz vannak olyan országok, ahol nem költenek valamilyen okból kifolyólag, de viszont nálunk igen! A mi gólyáink népe még (!) gazdagnak mondható, hisz sok a gólyafészek. Minden bizonnyal madárszerető nép vagyunk, hisz a gólyák mellett rengetegen kedveljük, és nagy szeretettel gondolunk a kertben élő kisénekes madarainkra, főleg télen, amikor a kertben telelnek az etetők körül.
„Készíthetsz egy etetőt ezen a napon, vagy ültethetsz egy kisfát, ahogy tartja a kedved! Lehet ez a fa olyan kicsi, hogy az egyik tenyeredbe elfér, hisz, nem ez számít! Ami számít, az a szándék! Ezzel a pici fával akár a jövőt is megmentheted! Egyszer majd óriásivá nő, melynek ezernyi ágán, ezernyi fészek lehet!
„Biztos vagyok abban, hogy örömében képes lenne újjászületni végtelen univerzumunk legcsodálatosabb bolygója, a Földünk, ha minden nap, minden ember egy kisfát elültetne!”
Városunk legidősebb fája.