A kert növényei

Ezek után ismerkedjünk meg a terület növényzetével. Figyeljük meg, hogy mely növényfajok uralják a terepet, mert ezek is jelzik, hogy milyen a kertünk talaja. Mivel a vadnövények nagy része csak egy bizonyos talajtípust és társulást kedvel, jelenlétükből, vagy éppen hiányukból is következtethetünk a kert talajának jellemzőire, pillanatnyi állapotára. Ezért a biogazda ezen növényeket ne gyomoknak, hanem a talajállapot becsaphatatlan tanúinak tekintse. A közismert csalán, a pásztortáska és más növények jelzik a tápanyagban gazdag talajt. Humuszgazdag, élettől pezsgő földben honos a kamilla és a veronika, ezzel szemben a tarack és a madárkeserűfű az erjedés, az intenzív talajéletet nélkülöző, sovány talaj mutatói. Savanyú földeken gyakori a vadrepce, mészjelölő a körömvirág, a kis kutyatej és mások. Ha egy területet első alkalommal akarunk a vad-, illetve a gyomnövényektől megszabadítani, figyelembe kell vennünk, hogy számos növény tarackszerűen terjedő gyökerekkel szaporodik. Nem elég, ha csupán a föld feletti részüket távolítjuk el, mert az apró, földben maradó gyökérdarabkák rövid idő múlva újra kihajtanak. A gyomirtás mindenképpen mechanikai úton történjen, a biokertben még szelektív gyomirtót se használjunk.

Ha a kerttervnek megfelelően kialakítottuk a kertben az ágyakat, s a terület gyomtalanítása is megtörtént, akkor kezdhetjük a vetést, ültetést. Hogy milyen kultúrával kezdjünk, az attól is függ, hogy melyik évszakban vagyunk. Legkedvezőbb, ha az előző év őszén mélyen fellazított talajon a rá következő tavasszal látunk a többi, soron következő munkához. A biokertész az őszi talajlazításhoz az agyarkapát, és ásóvillát használja. A felső rétegeket kultivátorral és ásóvillával lazítsa fel, mert a talaj morzsalékos szerkezete így nem romlik. Ha már komposztföldünk is lenne, egyenletes vastagságban terítsük szét a felületen. Általában azonban egy újonnan kialakított kertben alig van komposzt, ezért más talajjavító szereket kell felhasználnunk! Aki érett trágyaföldhöz jut, vékony réteget szórhat a felszínre. Ezzel a komposztföldhöz hasonló hatást érünk el. A komposztot és a trágyaföldet még egy vastag mulcsréteggel takarjuk. A mulcsanyag beszerzése ősszel nem jelenthet gondot, hiszen a hullott lomb (kivéve a dió levelét!) kiváló mulcsanyag. A gabonaféléket termelő üzemekből szerezhetünk szalmát. A felaprított szalma és lomb keveréke ideális mulcsanyag, mivel a levegős szalmatömegben a lomb nem tapad össze, s nem kezd rothadni. Szalma helyett a kertből kikerülő bokrok és fák feldarabolt részeit is használhatjuk. Ezek a vesszők nem lehetnek 2 cm-nél nagyobb átmérőjűek. Ennek az űáltalunk először próbált bioeljárásnak sikerét már a következő tavaszon megállapíthatjuk. A mulcstakaró láthatóan elvékonyodik, s már ez is annak a jele, hogy a talaj él. A félrehúzott mulcstakaró alatt lazább, morzslékosabb a talaj. A régi módon gazdálkodó kertész pedig csodálkozva állapítja meg: hiszen nem is ástam fel a földet! Az ásás munkáját a mi esetünkben a talajlakó élőlények vették át. A mulcstakaró védi és táplálja őket, s viszonzásul jó szerkezetűvé teszik talajt a biokertész örömére.

A jó talajszerkezet mellett nagyon fontos, hogy gondoskodjunk a talaj tápanyag-utánpótlásáról. A komposztban és az érett szerves trágyában a tápanyagok egész sorát találjuk. Ha az ősz folyamán még lehetőségünk van zöldtrágyanövény vetésére, feltétlenül éljünk vele! Szeptember végén, október közepén még vethetünk zödtrágya növényként repcét. Ez a növény 4 nap alatt kikel, s sűrű vetés esetén megfelelő levéltömeget fejleszt. A repcevetés kedvező mellékhatása, hogy a kelő gyomokat elfojtja, s gyökerei is lazítják a talajt. Még mielőtt az első talaj menti fagyok bekövetkeznének, a zöldtrágya növényt horolóval forgassuk a talaj felső rétegébe. Ezzel a módszerrel a talajfelszínt ugyanúgy takartuk, mint az előző módszerrel. A talaj előkészítés a következő tavaszon már biztos indulást jelent.

Forrás: Armin Lutz: Hogyan lehetek biokertész? Biofüzetek 26.