A biokertész számára a jól készített és kezelt komposzt a legfontosabb. A biokertben azonban a komposztálás mellett más talajjavító célú munkát is kell végeznünk. Ilyen például a trágyázás.
Az állati eredetű trágyaféléket már régóta használja az ember a talaj tápanyagtartalmának pótlására. Friss istállótrágyát legfeljebb csak ősszel terítsünk szét a kertben; ennél jobb megoldás a trágyafélék komposztálása. Szerves istállótrágyákhoz komposztáláskor soha ne adjunk meszet, mert ebben az esetben az értékes nitrogén ammóniákká alakulva elillan. A sokféle szerves állati trágya hatása különböző. A ló-, a birka-, a kecske- és a nyúltrágya gyorsan melegszik, emiatt hajtatáskor meleg talpként jól használhatók Ezzel szemben a sertéstrágya úgynevezett hideg trágyaféle, komposztálva kiváló hagyma, zeller, málna alá. Óvatosan járjunk el a szárnyasok trágyájának felhasználásával. Nagy a kálium és foszfortartalmuk, nitrogénjük is jelentős. Emiatt gyorsan fennállhat a túladagolás veszélye. A szárnyas trágyafélék könnyen hevülnek, komposztáláskor mindig földdel keverjük őket; trágyalevezésre is nagyon alkalmasak. A szárnyas trágya jól használható zöldségfélék, szoba- és balkonnövények trágyázására.
Nagyon kedvező, kiegyenlített hatású a marhatrágya, ami különösen káliumban gazdag. Aki többféle trágyához hozzájut, keverje össze őket, s együtt komposztálja. Az ilyen kevert trágya komposzt a kertben szinte mindenütt felhasználható.
Trágyaként alkalmazhatók a vágóhidak melléktermékei is, mint a szaru, a vér, és a csontliszt, a toll és a szőr. Kálium, foszfor, és nitrogén tartalmuk miatt a biokertben is értékes trágya alapanyagok. Durva alkotórészeik a talajban lassan bomlanak le, így talajjavító hatásuk is tartós.
Talajjavításra az állati eredetű szerves trágyák mellett számos növényt is felhasználhatunk. Ezeket zöldtrágya növényeknek nevezzük. A zöldtrágyanövények szerteágazó gyökérzetükkel fellazítják a talajt és levegőssé teszik; a gyomokat elfojtják, s a kultúrnövényt elhalt és humifikálódott szerves anyagukkal táplálják.
A legjobb zöldtrágyanövények a pillangósok. A gyökereken élő nitrogéngyűjtő baktériumok segítségével felveszik és megkötik a levegő nitrogénjét. Jó zöldtrágyanövények még a különböző herefélék, a csillagfürt, a bükköny, a borsó, a bab, a mustár, a repce, a facélia és mások.
Különösen a nehéz, tömörödött talajok javításánál van nagy jelentőségük. Amint a kertben egy ágy megürül, azonnal vessünk zöldtrágyanövényt bele. Még késő ősszel is ajánlatos mustárt vetni. Ez a zöldtrágyanövény ugyan megfagy, de föld feletti része kiváló mulcsréteg, a talajban maradó gyökértömege pedig kiváló trágyaanyag.
A zöldtrágyanövények elő- vagy köztes veteményként is kedvezően befolyásolják a talaj termékenységét. A bio módszerekre való átállás folyamán azonnal lássunk hozzá a zöldtrágyázáshoz, bár a nehéz, nagyon tömörödött talajon sikeres első évben még nem szembeötlő.
Természetesen más módszerrel is elő kell segítenünk a talaj fellazítását. Például az ősz folyamán a területbe dolgozzunk be trágyát, s takarjuk mulcsanyaggal. A meleg mulcstakaró alatt a talaj mikroorganizmusai rendkívül hatékonyak maradnak, ezáltal a trágyát felbontják, és humusszá alakítják. Ezzel jelentősen fokozhatjuk a talaj termékenységét. Az így előkészített terület nagyon alkalmas korai burgonya termesztésére. A burgonya is lazítja a talajt és elnyomja a feltörő gyomokat. A korai burgonya betakarítása éppen egybeesik a szamóca telepítésének optimális idejével, tehát telepítsünk utána szamócát. Helyes ápolás és tápanyag visszapótlás mellett 2-3 éven át is maradhat a szamóca azon a területen. A növényeket 60 cm sortávolságra ültessük, hogy a sorok közt hagymát, fokhagymát, sőt bokorbabot is termelhetünk. A vegyes kultúrának ez a formája csökkenti a gombafertőzés veszélyét, javítja a növények egészségi állapotát. Kiegészíthetjük ezt a kedvező hatást mulcsozással. A szamócát legjobb szalmával takarni. Az érési időszakban a csigákat jól el lehet riasztani páfrány levélből készült mulcstakaróval. A páfránylevelek nagyon gyorsan száradnak, s az ilyenkor árasztott szag, valamint a spórák poros tömege a csigaféléket elriasztja. Ezt a módszert más kultúrákban is sikeresen alkalmazhatjuk. A biokert kialakításakor a csigák egyébként is szinte csapássá válhatnak. Ez azonban nem térítheti el szándékától a biokertészt. Később még visszatérünk erre a problémára.
Forrás: Armin Lutz: Hogyan lehetek biokertész? Biofüzetek 26.