A biológiai termelés nem új keletű dolog, az egész világon – így hazánkban is régóta foglalkoztak már vele. Az elmúlt néhány évtizedben azonban országonként eltérő mértékben megújult ez a termelési forma. A műtrágyák, növényvédő szerek előállítása és elterjedése teljes mértékben megváltoztatta a hagyományos termelést. A kémiai szerek felhasználása és a hozzájuk előállított alkalmazkodó új növényfajták terméseredményei jelentősen növekedtek.
Magyarországon az 1950-es évektől kezdődött ezeknek az anyagoknak a nagyobb mértékű alkalmazása. Az 1980-as évek elejére 100-szorosára, a vegyszer-felhasználás 7-8-szorosára emelkedett. A termések 2-3-szorosra növekedtek. Előtérbe kerültek a műtrágyát jobban hasznosító fajták, régi tájfajták pedig eltűntek a forgalomból. Ezzel szemben a szervestrágya-felhasználás a felére (5 t/ha-ról 3t/ha-ra) a szervestrágyázott terület pedig harmadára (25%-ról 8%-ra) csökkent. Ennek a látványos hozam- és jövedelemnövekedésnek azonban igen magas ára volt. A vegyszerek alkalmazása és a hozzá tartozó termelési technológia óriási károkat okozott:
1. A talajok területének 25%-át víz (talajerózió) károsította, 15-át pedig a szélkár (defléció).
2. A talajok humusztartalma 2-2,5%-kal csökkent.
3. A talajok kémhatása savas irányba tolódott el.
4. A monokultúrás termesztés hatására a vegyszereknek ellenálló gyomfajok, kártevők és kórokozók alakultak ki.
5. A műtrágyák és vegyszerek beszennyezték a termőföldet, a vizet, a levegőt és az előállított termékeket is.
Ön is használ vegyszert, Kedves Olvasó? Tudatában van-e annak, hogy ezt a földet nem örökös tulajdonba, hanem csak néhány évtizedes használatba kaptuk? Felelősnek érzi-e magát abban, hogy milyen állapotban adja tovább utódai számára? Vajon gondol-e arra, hogy vegyszerhasználattal elpusztíthatja a talajban és a talaj felszínén lévő élőlényeket, beleértve az EMBERT is?
A biológiai termelés a talajt, mint élő anyagot fogja fel. Itt találhatók azok a gombák, baktériumok, giliszták stb., amelyek lebontják a talajba kerülő szerves anyagokat humusszá. A humusz pedig a növények, közvetve az állatok és az ember, tehát az egész élővilág tápanyaga.
Az éghajlati adottságunknak megfelelő növényfajtát kell választanunk. Ha a talajlakók igényeit kielégítjük és növényeink maguknak kedvező feltételeket találnak, akkor erőteljesen fejlődnek. A károsítók kártétele pedig nem lesz jelentős mértékű. Ezt a célt egészítik ki a növények vetésforgóban és vegyes ültetésben (növénytársítás) termesztése is. Talajtakarással (élő növény, kaszált zöld anyag, komposzt) talajunk kiszáradását csökkentjük és egyben folyamatos tápanyaggal látjuk el a talajlakókat.
A biológiai termelés nem jelenti azt, hogy a növényvédelmet teljesen elhagyjuk, hiszen a gyomnövények, kórokozók és kártevők itt is jelen vannak.
Fő hangsúlyt kap a védekezésben a megelőzés. Előtérbe kerül a fizikai és a biológiai védekezési forma. Végső esetben néhány engedélyezett természetes alapanyagú vegyszer (bordóilé, kén stb.) is használható.
A biológiai termelés több gondolkodást, nagyobb szakmai ismeretet (kártevők életmódja, növények igénye stb.) pontosabb, több és jó minőségű fizikai munkát követel meg. Kezdetben kudarcokkal is számolnunk kell. Eredményes jobb aromájú, jobban tárolható, egészséges élelmiszer. Magyarországon a biogazdálkodókat a Biokultúra Egyesület fogja össze, amely az egészséges táplálkozással és életmóddal is foglalkozik.
Tagjaink termelését segíti, árutermelését ellenőrzi és minősíti. Békés városban tevékenykedik az egyesület helyi csoportja. Amennyiben Ön is részt kíván venni ebben a tevékenységben, keresse fel Dacziné Dúzs Juliannát, a csoport vezetőjét (lakcíme: Békés, Csíkos u. 17. sz.).
A Biokultúra Egyesület békési helyi csoportja nevében: Budai László