Az Egyesült Nemzetek Szervezete március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította. Miért is volt erre a napra szükség? Az édesvízkészlet az elkövetkező időkben Európában és a világon mindenütt stratégiai kérdés lesz. A hatalmi harcok a tiszta víz mentén dőlnek majd el. A fokozódó környezetszennyezés és az éghajlatváltozás hatására az ivóvízkészletek rohamos csökkenése, és fogyasztás növekedése, szomorú jövőképet fest elénk. Számos tanulmány látott napvilágot melyekben azt taglalják, hogyan is fér össze az ipar fejlődése, a fogyasztás növekedése a bolygónk eltartóképességével. Nos bátran kijelenthetjük: Sehogy. A tett halála az okoskodás. – tartja a bölcselet Most már bizony be kell húzzuk azt a képzeletbeli féket, amely megálljt parancsol ennek az eszeveszett, önmagát és környezetét könyörtelenül pusztító rohanásnak. Kizárólag összefogva közös akarattal és erővel érhetjük el, hogy bolygónk épsége helyre álljon, hogy megőrizzük vizeink tisztaságát, és megvédhessük magunkat a pusztító ár- és belvizektől. Ez bizony nem korlátozódhat egyetlen napra, át kell hassa a mindennapjaink tudatos cselekedeteit, mintegy készséggé kell váljon a környezetbarát életvitel. A víz világnapja nem az egyetlen nap mikor óvni kell vizeinket, mindinkább az a nap, amely időről időre figyelmeztet, hogy tegyük azt minden nap!
A földi élet kialakulásának bölcsője a víz volt, és a légköri oxigént is a víznek köszönhetjük. A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz. Az édesvíz 98%-a felszín alatti víz. Ezek a vízkészletek nem végesek, folyamatosan pótlódnak beszivárgással. Útja során számos vízoldható vegyülettel dúsul, melyek élettani szerepe jelentős.
A víz a hidrogén és az oxigén vegyülete, H2O. Fizikai megtestesülését a hőmérséklet és a légnyomás függvényében három állapot jellemzi: szilárd, folyékony, és légnemű. Ezek az állapotok teszik lehetővé a víz körforgását a természetben. A körforgás színterei a légkör, a földfelszín és a felszín alatti közegek. Tiszta állapotban a természetben nem fordul elő, hiszen kiváló oldószer lévén, a mozgása közben a vele kontaktusba kerülő közegek „szennyezik”. Ez a tulajdonsága teszi oly veszélyeztetetté, mivel az általunk a légkörbe, a talajba, vagy a nyílt vizekbe juttatott mérgező anyagok a víz által szabadon, határok nélkül vándorolhatnak. Ez azért is fontos mivel Magyarország ivóvízellátását közel 96%-ban felszín alatti vizekből biztosítják, így egy felszíni víz-, talaj- vagy légköri szennyezés is hatással lehet az ivóvíz bázisok tisztaságára.
Térségünkben a mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok jószerével a vizek elvezetésére terjednek ki, pedig igen fontos volna a vizek tározása is. Az időjárási anomáliák egyre gyakoribbak, szinte már szokványosak. Egyazon évben, sőt évszakban előfordulhat belvíz és aszály egymás után ugyanazon területen. Természetesen a tározáson nem csak a közösségi beruházások által létesített, víztározó műveket értjük, hanem a mezőgazdasági művelés agrotechnikáját is. Itt kiemelném a mélyművelés jelentőségét a kötött talajok esetén. A mélylazítás vagy akár csak a mélyszántás során megnövekedő pórustér rengeteg víz tározására ad lehetőséget melyek felvétele az aszályos időszakban, a növények számára lehetővé válik így csökkentve a költséges öntözések szükségességét.
Ez csupán néhány tennivaló melyek lehetővé tehetik a földünk egyik legnagyobb kincsének megóvását. Természetesen sok apró cselekedettel, és egy kis odafigyeléssel részt kell vállalnunk földünk jövőjének megteremtésében.
Csökmei Attila