Nagyanyáink kertjében valamikor még megszokott jelenség volt, hogy a zöldségnövények között fűszer- és gyógynövényeket is termeltek. Gyakran nem külön ágyásokat, vagy sorokat alakítottak ki, hanem a zöldségek között szétszórva termelték, bizonyára tudták, hogy a gyógynövények nem csak az emberek egészségét védik, hanem a zöldségekét is.
Leggyakrabban előforduló, így legismertebb ilyen fűszernövényünk a:
Kapor: csinos, finom kellemű, önmagát is elveti, így egyszerű termeszteni. A friss leveleket szükség szerint szedjük, száríthatjuk, vagy fagyaszthatjuk. A sárgarépa kelését segíti, védi a kártevőktől. Kedvelt fűszer az ecetes uborkában.
Bazsalikom: hidegre érzékeny egynyári növény, csak későn vetendő kultúrákba /tök, uborka, cukkini, paprika/ érdemes vetni. Vigyázni kell a vetésnél, mert nem tűri a vastag talajtakarást, a magját a föld felszínére kell szórni. Illatos zöld levelét apróra vágva, sült húsok ízesítésére, hidegtálak díszítésére lehet használni.
Metélőhagyma: közkedvelt fűszernövény. Nem különösen fényigényes, árnyékos, félárnyékos helyen is kitűnően díszlik. Emeletes házban cserépben, balkonládában is nevelhető. Fejlődését segíti a zöldjének visszavágása. A friss metélőhagyma a burgonyából tojásból, sajtból, túróból készített ételek ízesítésére használható.
Citromfű: kellemes citromillatú gyógynövény, teája kellemes savanykás ízű, enyhén nyugtató hatású. Szerves anyagban gazdag talajon, április-májusban vethető. A növényeket gyakran vágjuk vissza, hogy bokor formájukat megtartsák.
Lestyán: vegetaként, vagy maggiként is ismerik. Erős növekedésű, bokorszerű évelő. Nagyon helyigényes, kedveli a napfényt. A finom illatú friss leveleket egész évben szedhetjük, levesek, főzelékek ízesítésére kiválóan alkalmas.
Borsikafű, vagy csombor: napos helyre, tápanyagban gazdag talajba kerüljön. Egyéves növény. Nagyon jó, ha a bab mellé vetjük, mivel távol tartja a levéltetveket. Friss leveleit egész nyáron szedhetjük, száríthatjuk. Savanyú ételekbe, savanyúságokba ízesítőként használjuk
Dacziné