Rózsa Péter előadása
Először is egy gazdaságnak egységes egésznek kell lennie.
Legyen benne:
- szántó,
- legelő,
- erdő, vagy sövények szegélynek,
- állatok.
Azok a területek, ahol gazdaságosan lehet a növényeket termelni, jó minőségű szántók, zöldséget, kukoricát, illetve a gyengébbek egyéb takarmányt, napraforgót, lucernát stb. adnak. A szántónak nem alkalmasak gyepgazdálkodásra vagy erdőnek jók, ami hasznot termel, ahová azontúl elbújnak a vadak, visszahúzódnak a hasznos rovarok.. Az állatoknak szolgálnak életterül, amelyek trágyával tartják termékenyen a talajt.
A téli trágya kikerül a földekre, ahol a termékenység alapvető eszköze a komposztált, élettel teli trágya.
A komposztált szerves trágya mellett használhatunk baktériumokat, melyek megkötik a levegő nitrogénjét, ami környezetbarát módszer, ráadásul egyszerűen kijuttatható és a nitrogén- utánpótláson túl feltárja a foszfort, ami sajnos sokszor kötött formában a növények számára felvehetetlen állapotban van jelen, s nem utolsó sorban olcsóbb, mint a műtrágyák.
Sok ásványi anyag van hazánkban, amit a bio termelésben lehet alkalmazni. Dolomit, zeolitok, alginit stb. amelyek nagyon sok nyomelemet tartalmaznak, szerves kötésben meszet, amely felvehető a növények számára és kitűnő szerkezetjavító anyagok.
Törekedni kell a talajkímélő művelési módokra, kihasználni a téli fagyok jótékony hatását, az előre elkészített ágyásokra. Csak ültetni kell tavasszal a hazai zöldségeket, sárgarépát, káposztaféléket, illetve a gyomok irtását időben kell lehetőleg szikleveles korban elvégezni. Ilyenkor a legsérülékenyebbek.
A biogazdának mindent előre kell végiggondolni, mert utólag korrigálni vagy nagyon nehéz,, ráadásul költséges, vagy nem is lehet.
A gyomirtást a tarlón kell elkezdeni, úgy, mint a konvencionális gazdálkodásban. A veszélyes gyomokat itt lehet a leghatékonyabban irtani, ilyenkor lehet a mélylazítást beiktatni, amely segíti a csapadék bejutását a mélyebb rétegekbe. Így kisebb a belvízveszély, a gyökerek is mélyebbre tudnak hatolni, nagyobb gyökérzet fejlődik, a nagyobb gyökérzet jobban elviseli a stresszhelyzeteket, a szárazságot. Ha olyan kultúrát termesztünk, amelyik képes a mélylazítást kihasználni, nagy gyökérzetet tud kinevelni. Pl. kabakosok, vagy paradicsom, a mélyebb rétegekbe mosódott tápanyagot is elérik.
A biológiai művelésmódok Alkalmazásakor /elsősorban a kertészeti kultúrákban/ ki kell használni a talajtakarás előnyeit, melyek:
- gyomelnyomó hatás,
- nedvességmegőrzés,
- kedvező víz-levegő arány,
- magasabb talajhőmérséklet meleg igényes kultúráknál, fóliás takarásnál,
- tisztább termés,
- mindezek összességéből adódóan nagyobb termés.
A következő kérdés az öntözés, amely nincs korlátozva, ezért ki kell használni a termésre gyakorolt minden pozitív hatását, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból.
Az első művelet a baktériumok talajba juttatása, mely vízzel a leghatékonyabb. Az egyszerű szervezetek számára létkérdés a nyirkos környezet, a termesztő számára pedig a gyors szaporodás egyben a hatékonyság fokmérője.
Az öntözést minden esetben növényvédelmi szempontoknak kell alávetni:
- lehetőleg olyan módot kell választani, hogy a levelek szárazak maradjanak
- ha ez nem valósítható meg, akkor reggel kell elvégezni, hogy éjszakára száraz levelek legyenek, pl. csepegtető , vagy barázdás öntözés /fontos a nagy gyökerek kifejlődése miatt/
- ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő mikroklímát, páratartalmat a hasznos rovaroknak, mert érzékenyek a páratartalomra.
A következő fontos kérdés a növényvédelem.
Én most szeretnék egy jelző növénymódszert bevezetni, amitől azt várom, hogy a levéltetvek jobban kedveljék a jelzőnövényeket, mint a paprikát.
Az egyik legveszélyesebb kártevő a széles atka. Eleinte ventillált kénporral poroztunk palánta korban egyszer, vagy kétszer.
A takácsatkák ellen a kén szintén hatékony, de nem nyújt teljes védelmet, ezért a ragadozó atkák kihelyezésével védekezünk, monitoring által felderítve.
A megfelelő mikroklíma sokat segít, mert a ragadozók jobban szaporodnak a magasabb páratartalom mellett, míg a takácsatkák az alacsonyabb páratartalmat szeretik.
A párásítás általában naponta három alkalommal történik a paprikában, maga a növény is igényli ezt, szebb, fényesebb terméssel jutalmazza a termelőt.
A tripszek közül elsősorban a nyugati virágtripsz említendő, ellenük a védekezés nagyon komoly feladat, ugyanis a nimfák a talajban vannak. Ez vegyszeres védekezésnél is nagy gond.
Olyan predátort kell választani, amelyik minden fejlődési szakaszában támadja a tripszeket.
Pl: Orius levigátus poloska, Ambléseus ragadozó atka.
Ezeket virágzáskor szórjuk ki minden paprika tövére, korpával keverve.
Rózsa Péter
Virágoskúti Kertészet