Annak a kertbarátnak, aki éveken át hagyományos módszerrel művelte a kertjét, bizonyára nehezére fog esni az átállás, de ha előzőleg nem permetezte agyon vegyszerekkel a kertet, akkor viszonylag egyszerűen és gyorsan fog menni.
A kemikáliákkal telített talajt azonban csak sok költséggel és nagy időfelhasználással lehet megmenteni.
Mint általában egy új kert kialakításakor, most is készítsünk felmérést. A kert épületeit adottnak kell tekintenünk. Ennek ellenére vizsgáljuk meg, hogy egyes helyeken nem veszélyeztetik-e durván a biológiai egyensúlyt! Hogy miben áll ez tulajdonképpen?
Kezdjük mindjárt a kertet körülvevő sövénnyel! Vegyük szemügyre, hogy vajon elég fészkelőhely akad-e rajtuk! A sövény kiegészítésével, díszcserjék ültetésével elérhetjük, hogy a madarak szívesen megtelepedjenek. Ha már odaszoktak, gondoskodnunk kell téli táplálékukról, madáritatóról.
A megfelelő mennyiségű komposztföld a sikeres biokertészkedés alfája, tehát elsőként vegyük szemügyre, hogy eddig gyakorolt komposzt készítési módszerünkkel ki tudjuk-e elégíteni a biokert megnőtt komposztigényét. Aki eddig is minden szerves hulladékot,- beleértve a háztartásból kikerülő szerves anyagokat is – komposztált, az ezután is tegye. A háztartási hulladékok 60%-a szerves, tehát komposztálható anyagból áll, tehát ennek komposztálásával nemcsak magának használ, hanem a szemételtakarítás terheit is csökkenti. A komposztálandó anyag túlnyomó része azonban a kertből kerül ki. Aki szerves anyagot szállít el a kertjéből, magának okoz kárt. A széleskörűen elterjedt égetés rossz szokása pedig nem csak értékes szerves anyagot semmisít meg, a környezetet is szennyezi. Kivétel a fertőzött növényanyag, ami komposztálva is elősegíti a kártevők és kórokozók még szélesebb körű elterjedését.
Az eredeti komposzttelepen négy prizmában érlelték a komposztföldet, s így a komposztálás helyigényes műveletnek számított, hiszen az optimális érlelődési folyamat beindulásához az egyes prizmák nem lehettek kisebbek, mint 1 m szélesek, 1 m magasak és 1,5 m hosszúak.
A legkedvezőbb komposztprizma mérete: 1,5 m szélesség, 1,2 m magasság, és a komposztálandó szerves anyag mennyiségtől függően legalább 1,5 – 2 m hosszúság. Ennél a komposztálási eljárásnál az érlelődés 12 hónapot vesz igénybe. Ügyeljünk arra, hogy a komposztprizma ne váljon szemétdombbá! A komposztálásra szánt anyagot silóban gyűjtsük össze, s csak ha a megfelelő mennyiség együtt van, akkor rakjuk prizmába.
Ha úgy tűnne, hogy az egy prizmára való szerves anyag tömeg nagyon sok, akkor gondoljunk arra, hogy a kiinduláskor felhasznált szerves anyag mennyiségből csak negyedrésznyi kész komposztföldet kapunk.
Egy év alatt nagy mennyiségű kerti hulladék gyűlik össze, amit lombbal, szalmával, trágyafélékkel és háztartási szerves hulladékkal egészítünk ki. A terjedelmes tömeg komposztálására való létesítmények olyan méretűek legyenek, hogy a kert szükségletét bőven fedezzék. Ezt a mennyiséget magunk is kiszámíthatjuk, ha abból indulunk ki, hogy a művelt területet évente legalább egy alkalommal 1-2 cm vastag komposzttal kell takarnunk. 1 m3 komposztföld így 50-100 m2 -nyi területre elegendő, és az előállításához 4 m3 nyers szerves anyag kell. Ilyen mennyiségű komposzt készítéséhez kb. 20 m2-nyi területet kell igénybe vennünk. Kisebb kertekben ekkora terület természetesen nem áll rendelkezésünkre, tehát jobb, ha komposztsilókat építünk. Az egyikbe gyűjtsük a nyersanyagot, majd a másikba gondosan berakva beindíthatjuk a komposztálás folyamatát. A felhasznált nyersanyagoktól, időjárástól, kezeléstől függően ez a folyamat 3 – 6 hónapot tesz ki.
A szerves anyagok átalakításában a gilisztáknak is nagy szerepük van. Ürülékük adja a káliumban, foszforban, nitrogénben és nyomelemekben gazdag , legjobb minőségű komposztföldet. Ennek előállításához a gilisztákat speciális gilisztatenyésztő silókban szaporíthatjuk. Szinte hihetetlen, hogy ezek az állatok, viszonylag rövid idő leforgása alatt, micsoda nagy mennyiségű szerves anyagot képesek előállítani, értékesíteni.
Forrás: Armin Lutz: Hogyan lehetek biokertész? Biofüzetek 26.