A biokertben nagyon fontos a helyes vetésforgó és a kedvező szomszédhatás kihasználása. Amint azt már említettük, az úgynevezett zöldtrágyanövényekkel jelentős talajjavító hatást érhetünk el, de a többi növénynek is megvan a speciális hatása a talajra. Humuszgazdag, jó talajt igényelnek a káposztafélék, a répa, a feketegyökér, a zeller, stb. Ezeket talajzsarolóknak is nevezzük. A kabakosok, az uborkafélék is humuszban gazdag talajt kívánnak, de jó fejlődésükhöz ezen felül elengedhetetlen a bőséges öntözés. Ezzel szemben a hüvelyesek nemhogy nem zsarolják a talajt, hanem fontos trágyanövények is. Ennek megfelelően alakítsuk kia biokert vetésforgóját. A tápanyagigényes kultúrákat szerényebb igényűek kövessék. A helyes sorrend kialakításakor figyelembe kell venni, hogy az egyes növények gyökérzete a másik növekedését kedvezően, vagy esetleg kedvezőtlenül befolyásoló anyagokat választ ki. Az egy időben egymás mellett termesztett növények is hatással vannak egymás fejlődésére. Ezt a jelenséget szomszédhatásnak nevezzük.
A kedvező és kedvezőtlen szomszédnövények ismerete a növényhigiénia szempontjából is nagyon fontos. Aki ezeket az összefüggéseket ismeri és helyesen alkalmazza, az jelentősen hozzájárul a várható eredményhez. A vegyes kultúrában termesztett növények jól fejlődnek, és ennek folytán betegségekkel és kártevőkkel szemben is ellenállóbbak, mivel kölcsönösen riasztják egymás kártevőit, és kialakul a természetes biológiai egyensúly. A termesztendő növények összeválogatásakor természetesen a személyes szükségletekből indulunk ki. Senki sem termel szívesen karalábét, ha nem szereti. A kedvező szomszédságok olyan változatos lehetőségeket kínálnak, hogy a szívesen fogyasztottak közt is találunk jól összeillőket. A kertbarát gyakorta túlbecsüli a szükségletét egy-egy zöldségből. Ilyenkor nagy mennyiségű termést kell elfogyasztania vagy feldolgoznia, mert különben kárba vész. Ha túl sokat ültetünk, nemegyszer előfordul, hogy csak a komposztprizmát gazdagítottuk, s munkánk is javarészt kárba veszett. Ha a kertben már kialakítottuk az egyes növényágyakat, célszerű a kert ágyásait lerajzolni, s beleírni, hogy mit szándékozunk termeszteni az időpontoknak megfelelően. Így könnyen áttekinthetjük, hogy az egyes növényfajokat mikor kell ültetni, s a betakarítás után mikor ürül meg a helyük. Az így elkészített kert trevet tovább tökéletesíthetjük, ha a vetőmag szükségletet, a palánta- és trágyaigényt, valamint a kártételeket megelőző intézkedéseket is bejegyezzük. A részletes kertterv elkészítésére a hosszú téli hónapok állnak rendelkezésünkre. Az igazi biokertész számára már ez a készülődés, tervezgetés is türelmetlen örömöt jelent.
Természetesen a téli hónapok sem múlhatnak el kerti munka nélkül. Ilyenkor is feladatok egész sora vár ránk. Először is folyamatosan figyeljük a madarakat, hogy elegendő táplálékot találjanak a kertben. Sétáink alkalmával a sün téli szállását ne háborgassuk. Néhány kerttulajdonos még télen is éget lombot, gallyakat, kerti hulladékot. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy egy sün pont egy ilyen halom alatt ütötte fel téli szállását. Ha megtehetjük, nyomatékosan hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a szerves kerti hulladékok hasznosítására más eljárás is létezik. Téli munka még a kerti szerszámok gondozása és a kerti berendezések építése, karbantartása is.
A bioműveléshez lehetetlen olyan receptet adni, amiben pontosan meghatározzuk, hogy melyik munka kövesse a másikat, mert induláskor nagyon változóak lehetnek a feltételek. A legfontosabb, hogy a kezdő biokertész az eljárásokat ismerve saját tapasztalataival kiegészítve alkalmazza azokat. Az átállás folyamata időigényes. Az időtartam nagyon függ a körülményektől, a telek és a környezeti adottságoktól. Ha az eredmény nem észlelhető rögtön az első évben, ne adjuk fel a próbálkozást, hanem következetesen haladjunk a kijelölt úton.
Forrás: Armin Lutz: Hogyan lehetek biokertész? Biofüzetek 26.