A biokert talaja

A kert eldugottabb részén tűrjünk meg egy rőzserakást, vagy nagyobb kövekből összerótt halmot, ami természetes búvóhelyet és életteret ad néhány kisállat számára. A biokertész folyamatosan ügyeljen rá, hogy kialakulhasson és fennmaradhasson a hasznos állatok társulása, s azok a kertbarát gondosságát szorgos munkájukkal fogják meghálálni.

Kertünk talajának kiismerése nagyon fontos feladat. Emiatt a biokertésznek tisztában kell lennie a talaj állapotával. Tehát vizsgáljunk meg egy marék földet! Nyomjuk össze, s a színéről, szerkezetéről már ekkor sokat megtudhatunk.

Különbséget tehetünk könnyű és nehéz talajok, valamint a két szélső típus közti átmeneti talajfajták között. A homoktalaj könnyű, az agyagtalaj nehéz. A kerti földnek a homokon és az agyagon kívül egyéb fontos alkotóeleme is van, például az értékes humusz. Ha a kert talajában sok homok van, és durva szemcsés, akkor eza föld hamar felmelegszik, de a vizet nem tartja. A sok agyagot tartalmazó talaj ezzel szemben jól tartja a vizet, viszont épp ezért nehezen melegszik fel. A kerti talajok egy egész sor más tulajdonságban is különböznek.

A biokertészt elsősorban a talaj humusztartalma érdekli, mert ez döntően befolyásolja a növények fejlődését. Humuszgazdag talajt azonban nem vásárolhatunk a boltokban, ezt az embernek önmagának kell előállítania megfelelő talajápolási munkákkal. A biogazda tisztában van vele, hogy ebben a munkában egy sor talajlakó élőlény is segítségére van. Ezek azok az élőlények, amelyek a korhadó szerves anyagokat humusszá alakítják, a biokertésznek kell azonban számukra megfelelő tápanyagokról és kedvező körülményekről gondoskodni.

A talaj állapotát és a növények tápanyagfelvételét erősen befolyásolja a talaj kémhatása. A lúgostól a közömbösön át a szélsőségesen savanyúig minden átmenetet megtalálunk. Hogy egy talaj konkrétan mennyire savanyú vagy lúgos kémhatású, az a pH-érték mérésével határozható meg. A közömbös kémhatású talaj pH-ja 7, a savanyú talajé ennél alacsonyabb, a lúgos talaj pH-értéke 7 fölött van. A mésztartalmú talajok lúgosak, a tőzegtalajok savanyú kémhatásúak. A legtöbb kerti növény 6 és 7 pH közti értékű talajban fejlődik a legkedvezőbben.

A talaj kémhatását a kertbarát maga is megváltoztathatja. Ha a pH-t 1 egésszel növelni akarjuk, akkor szórjunk ki egyenletesen a területre 100 négyzetméterenként – talajféleségtől függően – 15-30 kg meszet. Homokos, laza talajokra kevesebbet, kötöttebbre többet.

A pH érték csökkentése már jóval több fáradtságba kerülhet. Ahhoz, hogy a pH-értéket 1-el csökkentsük,, 100 négyzetméterre vagy 7 kg kénsavas ammóniákot, (biotermesztésben nem ajánlott) vagy 150 kg tőzeget, vagy 300 kg istállótrágyát, vagy 900 kg kerti komposztot kell a talajba juttatnunk. A meszezést bármely évszakban elvégezhetjük, csak azt kell tudni, hogy a mész pH-növelő hatásához időre van szükség. Oltott mész használata esetén 2-3 hónapot, mészkőpor, vagy márga kijuttatása után már 6 hónapot kell számítanunk, amíg a kedvező hatás bekövetkezik. Ezért a meszezést legjobb ősszel, vagy télen végezni, de szükséghelyzetben kora tavasszal is lehet.

A mész nem csak a savanyú talajokat közömbösíti,. Az apró agyagszemcsék összekötésével szemcsésebb talajszerkezetet hoz létre, s ezáltal jobb lesz a talaj levegőzése is. A mész segíti a víz és a tápanyag megkötését a laza , homokos talajokban. A talajélet felpezsdítésével az azok szervezetében megkötött levegőnitrogént a növények számára is felvehetővé teszi. Közvetve tehát növeli a növények ellenálló képességét, s ennek megfelelően csökkenti a kártételeket. A talaj kémhatásának mérésére több eljárást dolgoztak ki. A talajmintavétel módja is ezektől függően változik. Legbiztosabb, ha a talajmintát laboratóriumban vizsgáltatjuk meg, ahol a hiányok pótlásának módjára is szakszerű tanácsot adnak. Így a kezdő biokertész is megtudhatja, hogy milyen állapotban van a kert talaja, s mit várhat tőle.

Forrás: Armin Lutz: Hogyan lehetek biokertész? Biofüzetek 26.