A február hóval, hideggel köszönt be. Van időnk arra, hogy ismereteinket bővítsük, vagy felújítsuk.
Nézzük meg, hogy kertünk hasznos élőlényeit hol hasznosíthatjuk legjobban.
A komposztáló hely a kert „gyomra”. A komposztba olyan általunk nem hasznosított szerves anyagokat teszünk, amelyek lebomolva újra visszakerülnek a kertbe. A komposzthalomban a szerves hulladékot élőlények milliárdjai bontják le és teszik felvehetővé a növények számára. A lebontási folyamat révén az előkészített tápanyagok végül visszakerülnek oda, ahol szükség van rájuk, vagyis a növényekhez. Azonban szükség van a segítségünkre, vagyis a komposztot nekünk kell eljuttatni a növényekhez.
Ahol szakszerűen folyik a szerves hulladék lebontása, nincs szükség más tápanyag pótlásra. Talajtípustól függően a komposzthoz adhatunk kőzetőrleményt, vagy meszet.
A komposztáló helyet olyan helyen alakítjuk ki, ahol a kerti munkát nem akadályozza, de közel van a veteményeshez (vagy azon belül van) félárnyékos helyen (bodza, vagy mogyoró bokor mellett) hogy nyáron ne száradjon ki.
Lehet kazalszerű komposztáló is, de célszerű fakeretes komposztálót elhelyezni. Ez rendezettebb képet mutat.

A komposzthalomnak a helyes korhadáshoz nedvességre, és levegőre is szüksége van, ezért az edényünk legyen légáteresztő. A komposztálandó anyagoknak nem szabad annyira átnedvesedniük, hogy a levegő kiszoruljon közülük, ezért a halon aljára nagyobb , durván összeaprított faágakat teszünk. Felváltva aprítunk össze zöld hulladékot és száraz komponenseket. Ha van istállótrágyánk azt is tehetünk hozzá, de sok szalmával.
Az érett komposztot évente vékony rétegben terítsük szét a kert megfelelő részén. Évente váltakozó helyen a vetésforgó megfelelő szakaszában.
Csalánból és fekete nadálytőből értékes tápleveket erjeszthetünk és ezzel kiegészíthetjük a komposzt hatását.
Dacziné
